Tekintve, hogy a rendszeres szociális járadék összege meglehetősen alacsony, természetes, hogy mellette az érintettek – amennyiben mód van rá – munkát keresnek. Annál is inkább, mivel megváltozott munkaképességű munkavállalóként a rehabilitációs hozzájárulásnál figyelembe vehetőek. Csakhogy az erre vonatkozó kormányrendelet meglehetősen komoly korlátozásokat tartalmaz.
(Verlag-Dashöfer)
A 387/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet alapján az a személy, akinek
– legalább 40%-os mértékű egészségkárosodása a keresőtevékenység folytatásának időtartama alatt – ideértve a keresőtevékenység megszűnését követően folyósított táppénz, baleseti táppénz és az Flt. szerinti pénzbeli ellátás időtartamát is – keletkezett, és ezzel összefüggésben a jelenlegi vagy az egészségkárosodását megelőző munkakörében, illetve a képzettségének megfelelő más munkakörben való foglalkoztatásra rehabilitáció nélkül nem alkalmas, és
– a rendszeres szociális járadék megállapításának időpontjában a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt még nem töltötte be, és
– rendelkezik a rokkantsági nyugdíjhoz életkora szerint szükséges szolgálati idő felével, és
– saját jogú nyugellátásra (más EGT tagállamot kivéve) nem jogosult, és nem részesül rendszeres pénzellátásban, kereset-kiegészítésben, átmeneti kereset-kiegészítésben, jövedelem-kiegészítésben, átmeneti jövedelem-kiegészítésben, átmeneti járadékban, bányász dolgozók egészségkárosodási járadékában, és
– keresőtevékenységet nem folytat, vagy a rendszeres szociális járadék iránti kérelem benyújtását megelőző négy naptári hónapra vonatkozó keresetének, jövedelmének havi átlaga nem haladja meg a mindenkori kötelező legkisebb munkabér összegének 80%-át
rendszeres szociális járadékra jogosult.
Az érintettek igényüket általában nem a fent említett ellátás, hanem rokkantsági nyugdíj érdekében nyújtják be, ám egészségkárosodások „csak” 40 és 50 százalék között mozog az ORSZI szakvéleménye alapján, így erre jogosultak csak.
Tekintve, hogy a rendszeres szociális járadék összege meglehetősen alacsony, természetes, hogy mellette az érintettek – amennyiben mód van rá – munkát keresnek. Annál is inkább, mivel megváltozott munkaképességű munkavállalóként a rehabilitációs hozzájárulásnál figyelembe vehetőek.
Csakhogy az említett kormányrendelet meglehetősen komoly korlátozásokat tartalmaz, hiszen keresőtevékenység esetén megszűnik a járadékra való jogosultság, amennyiben az érintett hat egymást követő hónapra vonatkozó keresetének, jövedelmének havi átlaga meghaladja a mindenkori minimálbér összegének a 80%-át.
Ez a szigor azonban csak a 2007. december 31-ét követően igényelt ellátások esetében áll fenn, az ennél korábban megállapított ellátások vonatkozásában a korábbi – jóval enyhébb – korlátozások vonatkoznak: ebben az esetben (az idei évben még!) az ellátásra való jogosultság akkor szűnik meg keresőtevékenység esetén, amennyiben vagy rendszeresen dolgozik és keresete négy hónap óta lényegesen nem kevesebb annál a keresetnél, amelyet a megrokkanás előtti munkakörében rokkantság nélkül elérhetne.
A rendszeres szociális járadékban részesülő nem minősül saját jogú nyugdíjasnak. Ennek megfelelően az egyéni járulékokat is az általános szabályok szerint kell megfizetniük, azaz terheli őket a 2 százalékos pénzbeli egészségbiztosítási és az 1,5 százalékos munkaerő-piaci járulék is.
Egyéni vagy társas vállalkozóként pedig nem minősülnek kiegészítő tevékenységet folytatónak. Tekintve azonban, hogy egyéni vagy társas vállalkozóként legalább a minimálbér után meg kell fizetniük a járulékokat, (tehát járulékalapot képező jövedelmük nyilván meghaladja a minimálbér 80 százalékát) tehát már eleve nem is lesznek jogosultak rendszeres szociális járadékra, illetve, ha csak a járadék folyósítása tartama alatt létesítenek ilyen jogviszonyt, elveszíthetik ellátásukat.
Forrás: Széles Imre