Kétszázhúsz felett észre sem veszed, és elhagyod a valóságot. Jelen sorok írójával egyetemben még sok ezer devizahiteles dúdolgathatja kínjában a jó öreg Neoton slágert, miközben az e havi törlesztő részletről szóló borítékot bontogatja.
Trippon Mariann cikke (Figyelő)
Igen, a svájci frank forinttal szembeni kurzusa új történelmi csúcsot döntött, a keresztárfolyam, amely néhány héttel korábban még csak alulról próbálgatta a 220-as lélektani határt, e hét elején áttörte azt, tovább nehezítve a devizahiteles háztartások helyzetét.
A helvét fizetőeszköz forinttal szembeni árfolyamát az euró-svájci frank és az euró-forint keresztárfolyam határozza meg. A jelenlegi frankkal szembeni forintgyengülés mögött – ellentétben néhány korábbi epizóddal – elsősorban globális folyamatok állnak: a világ piacain eluralkodó pesszimista hangulat csökkentette a kockázati étvágyat, ezzel nyomás alá helyezve a forintot, és ezzel párhuzamosan erősítve a svájci fizetőeszközt.
A globális befektetői hangulat negatív irányú változásai sajnos így két oldalról is negatívan érintik a svájci frankban eladósodottakat: amikor romlik a hangulat, a befektetők szabadulnak kockázatosabb eszközeiktől, így feltörekvő piaci befektetéseiktől, amivel párhuzamosan jól teljesítenek az úgynevezett menedék devizák. A hazai devizaadósok szempontjából sajnos a svájci frank is ilyen menedék devizának számít, de ilyen angol tükörfordítással biztonságos kikötőt (safe haven) jelent az amerikai dollár is. Ezzel magyarázható az az első ránézésre paradox helyzet, hogy a globális válság tetőpontján, a válság centrumát jelentő Egyesült Államok fizetőeszköze drasztikusan erősödött, a befektetők pedig akár 0%-os hozam mellett is öntötték a pénzt a válság sújtotta USA kincstárjegyeibe.
A svájci frank euróval szembeni felértékelődése mögött egy másik faktor is meghúzódik: a piaci folyamatokat szorosan követők tudják, hogy a svájci jegybank viszonylag aktívan menedzseli az árfolyamot, többször volt rá példa, hogy akár a túlzottnak tartott erősödés, akár a nemkívánatos gyengülés ellen beavatkozott a devizapiacokon. A svájci jegybank azonban a legutóbb kiadott jelentésében világossá tette, hogy megítélése szerint az alpesi országban jelentősen mérséklődtek a deflációs kockázatok, így a gazdasági folyamatokra a frank felértékelődése nem jár negatív hatással. Ezzel lényegében azt üzente a piacoknak, hogy a jelenlegi szinteken nem kíván interveniálni; zöld utat adva ezzel a további erősödésnek, amit az euró övezettel szembeni pozitív növekedési differencia is támogat.
Az aktuális árfolyammozgásokat utólag mindig könnyű megmagyarázni, a hiteleseket azonban természetszerűleg sokkal inkább az érdekli, hogy hogyan alakulnak az árfolyamok a jövőben, és ez hogyan befolyásolhatja a havi törlesztő részletek alakulását.
A Reuters legfrissebb elemzői konszenzusa év végéig a svájci frank euróval szembeni mérsékelt erősödését vetíti előre, miközben az EUR/HUF keresztárfolyam esetében a piaci elemzők átlagosan 280-as év végi kurzusra számítanak. A két hatás eredőjeként fizetőeszközünk helvét devizával szembeni árfolyama is csökkenhet; a globális kockázati étvágyban bekövetkező változások azonban továbbra is negatívan befolyásolhatják a keresztárfolyamokat. Ez alapján a devizahitelesek kissé fellélegezhetnek, de az elemzők, és az elemzéseket olvasók azt is pontosan tudják, hogy az árfolyamok nagyon gyakran fittyet hánynak a legbonyolultabb, legokosabb modellek alapján készült előrejelzésekre is, és arra mennek, amerre akarnak.
Az árfolyam ingadozásokat tehát a jövőben sem lehet teljes mértékben kiszűrni, és bár mára a svájci frank alapú hitelek lényegében eltűntek a piacról, a már kihelyezett állomány még hosszú évekig ki lesz téve az árfolyam változások hatásainak, az adósokat pedig bizonyára az sem boldogítja, hogy a legtöbb svájci frank hiteles minden bizonnyal még a jelenlegi árfolyamok mellett sem járt rosszabbul, mintha anno forintban adósodott volna el.